A fotográfiában mára a technika olyan szintre jutott, hogy gyakorlatilag bármilyen felvételi probléma megoldható. Csupán tisztában kell lenni a fotósnak a technikai lehetőségekkel, és az adott témához a megfelelő felszerelést kell választania.

Képalkotáskor a fotósnak meg kell keresni azokat a képi kifejezőeszközöket, amik a lehető leghatékonyabban juttatják el a kívánt üzenetet a nézőhöz, ill. a kívánt érzést, gondolatokat váltja ki a szemlélőből.

Fényképezéskor a képi elemek (különböző tárgyak, emberek stb.) közül a fotósnak tudatosan kell kiválasztania, mi és hogyan kerüljön a képre. Ismernie kell azokat a módszereket, melyek segítségével a fölösleges képelemeket eltávolíthatja. Minden lefényképezendő témával szembeni legfontosabb követelmény az, hogy minden képalkotó elem képszerkesztési és tartalmi szempontból indokolt legyen. Az egyszerűség a kulcsszó, nem szabad túlzsúfolni a képet (ez fokozottan vonatkozik a reklámképre) szükségtelen elemekkel. A reklámkészítők illetve a reklámozók gyakran abba a hibába esnek, hogy túl sok információt szeretnének megjeleníteni a képen. Ezzel pontosan az ellenkező hatást érik el, mint amit szeretnének. A túl sok képi információ lelassítja a „felfogást”, zavaros érzetet kelt. Legtöbbször a néző csak pár másodpercet „szán” a kép megvizsgálására, ez alatt az idő alatt nem képes a néző sok információ befogadására. Egy képen nem lehet másod- és harmadrangú képelem. Úgy kell kitölteni a képet, hogy az minden legapróbb részletekig a gondolatébresztés, érzéskeltés célját szolgálja. Egy jól sikerült fotó összbenyomást vált ki, egyszerre és közvetlen vizualitással hat.

Legyen az akár tárgy, személy, modell , rendezvény vagy reklám fotózás, mi mindenben megtaláljuk azt az érintetlen szépséget amit meg lehet, és meg is kell örökíteni. Hiszen a szépség mindenben ott lakozik, csak a hozzáértő szem kell hozzá ami észreveszi és az elhivatott lélek ami fel is fedi azt a maga tündöklésében.